Egy apró kis szösszenet – 1. fejezet
A magassarkaimon egyensúlyoztam a jeges úton, miközben hazafelé tartottam. A telefonom eszeveszettül csörgött, ami persze a táskám legeslegalján volt. Igen, egy normális ember itt állt volna meg, hogy vegyen egy mély levegőt, majd megkeresse azt a majdnem tévéméretű izét, amit manapság mobilnak csúfolnak, de mint az első mondatomból rájöhettél, nem vagyok normális. Séta – nevezzük inkább csúszkálásnak – közben kezdtem el a retikülömben kotorászni. Mondanom sem kell, mi lett a vége. Egyik pillanatban még két lábon álltam, majd a fenekemen ültem New York egyik koszos utcáján, miközben a táskám tartalma rám borult. De legalább a telefon meg lett, és minden mindegy alapon fel is vettem, ezalatt – tanulva az előbbi hibámból – meg sem kíséreltem felállni.
– Halló! – szóltam bele csicseregve, mintha alkalmas időpontban hívna.
– Üdvözlöm! Josie Herrerahoz van szerencsém?
– Igen. Milyen ügyben keres?
– Ms. Elena McClain vagyok. A lakásuk alatt lakom, és azt látom közvetlenül az ablakomból, hogy egy fiatalember éppen az erkélyükről lóg lefele, miközben a lakótársa ordibál vele. Az úron csak egy mikulás sapka van! Nem akarom hívni a rendőrséget, kérem siessen!
Ahogy letettem a rémült idős hölgyet, kibuggyant belőlem a nevetés. Itt ültem a hólatyakos földön, miközben a legjobb barátnőm megint összeveszett a bátyámmal, aki ezért egy szál mikulás sapkában pókembert játszott. Ez éppen elég löketet adott ahhoz, hogy sietni akarjak haza.
A járókelők bosszankodva kerülgettek, miközben a táskám tartalmát szedegettem össze. Amikor viszont végre felálltam, akkor realizáltam, hogy a hótól tiszta víz lett a nadrágom. Nem volt kellemes érzés, de legalább a kabátom eltakarta.
Egyébként az esésem és az ominózus incidens nem volt messze egymástól. Egy háztömbnyire volt a lakásom, ahol tényleg a bátyám csimpaszkodott az erkélybe. Még szerencse, hogy a másodikon laktunk.
– Te szemétláda! – Cory, a lakótársam hangja visszhangzott az utcán. – Nem szégyelled magad, hogy megjelentél itt mikulás jelmezben?
Hol van akkor az a ruha? Mert Greyen tényleg csak a sapka volt.
– Nem értem, mi bajod volt vele! Mindjárt karácsony. Húzz már vissza, kérlek! Szétfagyom. Alig bírom tartani magam.
– Fagyjon le a farkad! Tudom én, hogy kamuzol! Kétszázat nyomsz fekve!
– Cory ne csináld már, csak egy apró botlás volt. Jane nem jelentett semmit!
– Mi folyik itt? – álltam meg a lépcső előtt, és igyekeztem a levegőben tartani a kezem, ezzel eltakarva a pucér bátyám. Ma nem volt szükségem ilyen traumára.
– Ez az őrült spiné letépte rólam a jelmezt, majd kilökött az erkélyen.
– Ugye tudod, hogy fél méterre van a talaj a lábadtól? – kérdeztem gúnyosan. – Szegény Ms. McClain kétségbeesetten hívott, hogy az ablakából a kilátás éppen a péniszedre nyílik – mutattam az idős nénire, aki a függöny mögül kukucskált. – Engedd el a korlátot, és beszéljétek ezt meg bent, vagy mindkettőtök a rendőrségen tölti az éjszakát! – fenyegettem meg őket.
Miután a veszély elhárult – legalábbis kint – bekopogtam a nénihez, és sűrűn bocsánatot kértem, majd megköszöntem, hogy nem hívta a hatóságokat, hanem az én számomat tárcsázta. Aztán felbaktattam a szeméremsértőhöz és a családon belüli erőszaktevőhöz. Nagyon jól végződik a napom mondhatom.
Persze fent már újra javában állt a bál.
– Hogy tehetted ezt velem? – Cory zokogva szorongatta az egyik vázát, amit lakásavató ajándékként kaptam.
– Mondom, hogy nem jelentett semmit!
– Akkor is megaláztál!
– Valaki beavatna? – vettem le a kabátom.
– Te beszartál? – nézett rám a bátyám furán, mire rájöttem, hogy a nadrágom csupa dzsuva a hótól.
– Nem. Elestem. Szóval? – kérdő tekintetemet hol az egyikre, hol a másikra irányítottam.
– Megcsalt, majd ideállított mikulás jelmezben, hogy kiengeszteljen! Persze a köpeny alatt nem viselt semmit, remélve, hogy békülős szex lesz a vége, de abból nem eszel kisapám! Menj a Jane-edhez, majd ő megkínál a muffinjával! – ordította a tesómra, majd felé dobott egy üvegpoharat, és elrohant a szobájába.
Ahogy elnéztem a harci területet, nem ez volt az első pohár, de szerintem a tányérkészletünk is eléggé megfogyatkozott.
– Ezt te fogod összetakarítani! – mondtam a bátyámnak mutatva a szilánkokra. – És ne hidd, hogy a te pártodat fogom. Most pedig állj is neki, mert ha fél órán belül nem tudok a padlóról enni, akkor annál nagyobb bajod is lesz, mint hogy hogyan szerezd vissza Coryt!
– Jaj hugicám, te csak ne szólj bele! – fújtatott.
– Ugye tudod, hogy ez az én lakásom? Amíg itt drámáztok, addig ahhoz nekem is közöm van.
Kerestem egy épen maradt poharat, majd fogtam egy üveg bort (hála Istennek, a borgyűjteményem megmaradt), és Cory után mentem.
Nem akartam neki mondani, hogy szóltam az elején, nem jó ötlet Greyjel összeszűrni a levet, mert minden kapcsolatának ez a vége. Helyette leültem mellé, a kezébe adtam egy kis bort, majd megöleltem.
– Azt hittem velem más lesz – szipogta.
– Tudom! – simogattam a hátát.
– Erre azzal a hülye Jane-nel! Még csak nem is néz ki jól!
– Tudom!
– Aztán képes volt ide beállítani, és elhülyülni az egészet! Annyira gyerekes! Hogy nem vettem észre, Josie?
– Úgy, hogy a szerelem vak.
– Úristen! Meg sem kérdeztem, hogy mit szólt a főnököd!
– Semmi baj, mással voltál elfoglalva – mosolyodtam rá keserűen. – Nem mondtam el neki. Majd holnap a karácsonyi partin.
– Nagyon ideges lesz?
– Nem fog neki örülni, az biztos, de ki nem szarja le? – vontam vállat vigyorogva, mire Cory is elmosolyodott.
Gray feltakarított, majd egy levelet hagyott az asztalon, hogy hazament. Cory csak azután volt hajlandó kijönni a szobájából, miután biztosítottam, nincs itt a meztelen mikulás. Gyorsan összedobtam valami kaját, majd egész este a másnapon gondolkoztam.
